A hétvégén a szombat reggeli lustálkodást hajnalban kelésre cseréltük fel, hogy minél több látni- és hallanivaló férhessen bele a székelyföldi aprófalvakat felfedező szakmai kirándulásunkba. A koránkelés okozta nehézségek ellenére – amelyeket néhol csak személyre szabott ébresztés árán sikerült áthidalni (helló, Tibor!) – még napkelte előtt útnak indultunk.

Kirándulásunk első állomása Bözödújfalu, illetve a falu egykori mivoltát megidéző emlékhely. A hely pusztaságához és nyomasztó hangulatához képest igazán kontrasztos volt a kőrispataki Szalmakalap Múzeumban tapasztalt energikus fogadtatás a tulajdonos, Szőcs Lajos részéről. A szalmakalap készítésének lépésein kívül megtudtuk, hogy egy-egy kalap, illetve annak viselési módja jelentéssel bír, sokat árul el viselőjéről. Emlékként csapatunk apró kalapot kapott, amely készülésének is szemtanúi lehettünk.

Következő állomásunk Énlaka és a helyi műemléktemplom meglátogatása volt. Idegenvezetőnk, Lilla néni a templom történetén kívül a falu szokásait is ismertette, sajnálattal jegyezve meg, hogy a település elnéptelenedése miatt nagy részük már csak a helyiek emlékezetében él. A templomkerti rövid séta után, a hely némaságát átvéve, mi is nagyrészt csendben tartottunk ebédszünetet a falu határában. Mindannyiunk örömére kellemes, napos időben volt részünk s bár legszívesebben sokáig pihengettünk volna még a domboldalon, utunkat Szentábrahám felé folytattuk.

Szentábrahámon egy régi kúria udvarán, a Szentábrahámi gyógynövényes csodakertben teázhattunk, közben meghallgatva a tulajdonos élettörténetét. Csíki Emese biogazdálkodással foglalkozik, a kertből és a falu környékéről összegyűjtött gyógynövényekből teákat, fűszereket és egyéb készítményeket állít elő. Jelenlegi életét és foglalkozását csodaként éli meg, amely szoros kapcsolatban áll a természettel és a helyiekkel való közelséggel.

A napot Rugonfalván fejeztük be, ahol a helyi szokások egyikével személyesen is megismerkedhettünk, rögtön a faluba érkezésünk után. A szüreti bál alkalmával megrendezett utcai tánc egyik állomása késztetett megállásra és néhány fotó készítésére. Szállásunkra, a Kúria Vendégházhoz érve szakmai előadást hallgattunk meg, egy közeli falu, Gagy magyartanárnője, Szász Éva előadásában. A tanárnő az érdeklődéshiány leküzdéséhez kidolgozott módszereit mutatta be, felvázolva számunkra a helyi oktatás és diákság helyzetét.

A nap utolsó mozzanata közös filmnézés volt (Hay Days, 2013), ami által fordított szemszögből láthattuk az aprófalvakhoz és az ottani helyzethez való viszonyulást. Az árnyalt kép alkotását az is segítette, hogy vasárnap alkalmunk nyílt a film rendezőjével, Ralph Veraarttal is beszélgetni.

Vasárnap reggel újra gyógynövényekkel ismerkedhettünk, ezúttal a rugonfalvi Vári Zsuzsánál. Zsuzsa néni mindennapjainak különlegessége a szarvasgomba keresése, illetve a számára ideális termőhely kialakítása, amely hosszú és lelkes munka eredménye.

A kitartó munkából mi is kivettük a részünk, mivel Siménfalván, Ráduly János kosárkötőnél nekünk is lehetőségünk volt kipróbálni a mesterséget. Próbálkozásaink eredménye kisebb kosarak és miniatűr kerítések formájában mutatkozott.

 Munka után Csehétfalván vártak minket ebéddel, gyönyörű környezetben. Az egykori csűr, amely jelenlegi formájában ebédlő és szálláshelyként is szolgál, teret biztosított a helyi lelkésszel folyatott beszélgetésnek is. Tőle megtudhattuk, hogy hogyan alakult több elhagyatott telek és ház a jelenlegi közösségi térré.

Ahogy az kirándulásunk vége felé kiderült, nem csak egy épület lehet közösségi tér, hanem egy híd is, például a kiskadácsi fedeles híd. Ennek funkciója, a rajta való átkelésen túl, egy találkozóhely biztosítása ünnepeken, jeles alkalmakkor vagy akár raktárhely is lehetett.

A hétvége utolsó mozzanataként Nagykedére látogattunk, ahol – ha csak néhány percre is - kissé benépesítettük az amúgy tizenkét lakossal rendelkező települést.

Kirándulásunk több visszatérő motívummal rendelkezett, amelyek többnyire az általunk megismert emberektől származtak. Szinte mindegyikük említett egy csodát, amely által sikerült elérni a céljaik. Ez a csoda meglátásukban a természetet, a közösségi erőt és az apró dolgokat jelentette. Így jutunk el a másik lényeges motívumhoz, amely maga az apró jelző. Aprófalvakat látogattunk meg, apró élményekkel gazdagodtunk és apró emlékeket hoztunk magunkkal, akár az apró kalap, kosarak vagy gyógynövény-készítmények formájában. És mindeközben igazán nagy dolgok megvalósulásának történeteit ismerhettük meg, amelyek meglátásunkban nem egy csoda, hanem kitartó munka, tehetség és munkaszeretet által jöhettek létre.

Both Eszter Orsolya

kultúratudomány szak, I. év

Fotók: Nagy Ákos, Szikszai Mária

További fotók: Album