Egy hónap telt el azóta, hogy Pécsre érkeztem, ahol a következő öt hónapban közösségszervezést fogok tanulni, az Erasmus program keretén belül. Ebből a bejegyzésből az derül ki, hogy mire is volt elég ez elmúlt hónap.

Először is beköltözni és megszokni a kolis életet, valamint hozzászokni ahhoz, hogy bentlakás helyett kollégiumot mondjak, ha azt szeretném, hogy megértsenek. Eddig sosem laktam kollégiumban, úgyhogy ez egy teljesen új élmény számomra és egészen szeretem. Szeretek rácsodálkozni a többiek megszokásaira, napi rutinjára, észrevenni, amikor épp egy kollégiumi anekdotára hasonlító helyzetben találom magam. Eddigi kedvenc felfedezésem: mindenki másodpercre pontosan tudja, hogy mennyi idő alatt lesz kész a kotyogós kávéja, így nyugodt szívvel hagyja a tűzhelyen, pont abban a pillanatban térve vissza, amikor az elkészült.

Kialakítani egy saját rutint. Az otthoni programomhoz képest itt sokkal több szabadidőm van, így jól meg kell gondoljam, hogy mivel töltöm az időm és mivel lenne érdemes. Igyekszem egyensúlyban tartani a pihenésre és saját fejlesztésemre szánt időt, jelentsen az olvasást, a város felfedezését, utazást vagy különböző programok, rendezvények látogatását. Az utóbbi esetén igyekszem további bejegyzésekben beszámolni az élményekről, tapasztalatokról.

Felfedezni a várost. Pécs nagyon hamar kezdett el otthonossá, átláthatóvá válni. A közismert, már előzőleg ismert látnivalókon túl igyekeztem és igyekszem kevésbé felkapott helyekre is eljutni. Így felfedezve, hogy itt mennyire szépek a naplementék, több kilátóhoz is ellátogattam, amiből, mint kiderült, egész sok van itt Pécsett.

A kávézók és pékségek feltérképezése is folyamatban van és rájöttem, hogy mennyire szeretem a kakaós csigát.

Mindezen túl igyekszem nyitott szemmel járni és minél több részletet felfedezni, például, hogy mennyire sok apró gyík szaladgál itt a járdák mellett és tűnik el repedésekben. Lehet, hogy ezek jelentéktelen dolgoknak tűnnek, de számomra az ilyen apróságtól válik egy hely egyedivé, ezek a felfedezések teszik a várost az enyémmé.

És, hogy mi mindenre lesz elég öt hónap? Azt egyelőre még nem tudom, de a további bejegyzéseimből remélem kiderül, legyen szó különböző kulturális események látogatásáról vagy csak más érdekes felfedezésekről. Folytatás következik! :)

Fotó és szöveg: Both Eszter Orsolya

kultúratudomány szak, II. év