Csütörtök reggel nagy kíváncsisággal indultunk útnak Krisna-völgy fele a pécsi néprajzosokkal. Krisna-völgy Somogyvámos határában található, a Krisna-hívők számára egy szent hely, Magyarország egyik legszervezettebb ökofalva. Az ökofalvak olyan önellátásra törekvő közösségek, ahol természetbarát életmódot folytatnak minél kevesebb kárt okozva a környezetükben, vegyszermentesen gazdálkodnak és felhasználják a megújuló energiaforrásokat. Ezt a kirándulást az ökofalvas kurzus keretében tettük meg, hogy élőben is megláthassuk az órán tanultakat.

A bejártnál két nagy elefántszobor jelezte, hogy egy másik „világba” lépünk be.

Egy Krisna-hívő, Loka-Bandhu Dásza fogadott bennünket és vezetett végig minket Krisna-völgy rejtelmein. Első állomásunk két hagymakupolás szent hely volt, amit egy tündérrózsás tó ölelt körül, itt különböző ünnepi szertartásokat szoktak tartani.

A tehénvédelmi központ fele tartva megfigyelhettük a helyi iskola épületét is. Itt a gyerekek családias hangulatban tanulhatnak, és a kötelező leckék leadása mellett a képzésnek részét képezi a védikus irodalom, színjátszás, biokertészet, vegetáriánus főzés, kézműves foglalkozások és a tehénvédelem is.

 Az iskola épülete

A Krisna-hívők a szarvasmarhákra nagy tisztelettel tekintenek, számukra a tehén az anyát és a bika az apát jelképezi, éppen ezért nem vágják le őket, hanem halálukig gondozzák. Minden tehénnek és bikának saját neve van, és ki van rakva a fényképük a tehénvédelmi központban.

Tehénvdelmi központ

Biokertészetükben sokféle gyümölcsöt és zöldséget megtermesztenek, akadnak közöttük különlegességek is, mint az okra, karella, luffatök. Gyümölcsösükben több mint 160 féle gyümölcsfa található.

A holdnaptár szerint kertészkednek, szerintük a Hold és a többi bolygó hatással van a növények fejlődésére. Adott, hogy melyik napon mit szabad vetni: leveles zöldségeket levélnapon, gyökérzöldségeket gyökérnapon, a virágjaiért termesztett növényeket pedig virágnapon vetnek, ha ezt nem tartják be, akkor hitük szerint nem lesz jó termés.

Krisna-völgy egyik fő célja, hogy Krisnát tegye elégedetté, így a munkájukat, a termesztett növényeket is Krisnának ajánlják föl.

Ezután utunk a templomhoz vezetett, amelyet Mandírnak neveznek. A szentély gazdagon dísztett domborművekkel, festményekkel, virágdíszekkel, szobrokkal, és a tömjén illata lengi be a teret, a szentélybe való belépésünket egy csengő megkongatásával jeleztük. Itt  aki hozott ajándékot, az letehette az oltár elé, ezzel is tiszteletét fejezve ki.  

Loka-Bandhu Dásza mesélt Krisnáról, az itt lévő szobrokról, festményekről, szertartásokról: például a papok éjjel kettőkor kelnek, hogy el tudják kezdeni a szertartásaikat. Majd elkezdett egy Hare Krisna kezdetű éneket és, aki szeretett volna, az bekapcsolódhatott.

Utunk egy ebéddel zárult, amely során indiai ételeket ízlelhettünk meg. Aki csak kóstolót szeretett volna, az purit (indiai lepénykenyeret), pakórát (fűszeres bundában sült zöldséget), csatnit (mártást), édességet és rózsavizes limonádét kapott.

Aki viszont teljes ebédet igényelt, az már kapott szabdzsit (indiai zöldséges egytálételt) jázmin rizzsel, melléje pakórát és csatnit, és természetesen a rózsavizes limonádé sem maradhatott el.

Péter Mária

néprajz szak, III. év