Piros szívek, vörös rózsák, plüss macik, romantikus vacsorák és felfokozott érzelmek. Tényleg ennyiről szólna a Valentin nap?

Február 14-e világszerte a szerelmesek napjaként ismert. Ez alkalomból Kolozsvár utcáit járva kerestem az ünnepre utaló gesztusokat, és megkérdeztem néhány barátom véleményét. Mit tud a hétköznapi ember erről az ünnepről, a keletkezéséről? Mi a véleménye róla? Hogyan van jelen a köztudatban? Ez alkalomból rövid interjúkat készítettem néhány személlyel arról, hogy mit jelent számukra ez a nap. A Valentin nap eredetéről a legtöbben talán semmit vagy keveset tudnak: „Azon a napon Bálint-valakit kivégeztek. De azt hogy hogyan jutottunk oda, hogy szerelmesek ünnepe. Fogalmam nincs. Sose néztem utána. Mert nem érdekelt.” – mondta egy interjúalanyom.  Ezt a napot két dologra vezetik vissza: a római Lupercalia ünnepre, ahol a totemisztikus farkasősüket ünnepelték, s ilyenkor szerelmi varázslásokat végeztek; valamint az ismertebb Szent Bálint, angolszász nevén Valentine püspök mártírhalálára. Szent Bálint legendája több variációban él, de mindegyikben az a lényeg, hogy II. Claudius császár börtönbe vettette, mert a tilalom ellenére is házasságokat celebrált. Halála előtt pedig levelet küldött a börtönőre lányának – kapcsolatukat többféleképpen is értelmezik – azzal az aláírással, hogy A te Valentinod. Innen eredeztetik a szerelmes kártyák küldését.

Egyes vélemények szerint Szent Bálintot nem is február 14-én végezték ki, hanem az egyház szándékosan tette a római pogány ünnepre ennek a szentnek a kultikus emlékünnepét. Szent Valentin kultusz leginkább az angolszász vidékeken terjedt el, amit tovább vittek magukkal Amerikába. Valentin napi bálokat már a 14. századtól rendeztek, mivel hagyományosan a nők adtak virágot a férfiaknak, ezen a napon a férfiak lepték meg virággal kedvesüket, kiszemeltjüket. A ,,kereskedelmi, komerc” Bálint nap az 1800-as években terjedt el, amihez az édesség- és virágipar erősen hozzájárult.

Japánban ezen a napon a nők szoktak csokit venni a kedveseiknek vagy férfi munkatársaiknak, Finnországban pedig inkább a barátok napjaként tartják számon, ezért nem a szerelmesek, hanem a barátok lepik meg egymást.

Mára gazdaságilag az egyik legmegterhelőbb, illetve legjövedelmezőbb ünnep lett az emberek számára, a karácsony és húsvét mellett – ha nem vesszük figyelembe az amerikai halloween és hálaadás ünnepét.

A Valentin napi city tour kicsit másképp alakult, mint elképzeltem. Sokkal kevesebb szerelemben úszó szerelmespárt véltem felfedezni. A Valentin-nappal szinte csak a kirakatok ablakában találkoztam, s persze néhány sietős úriember virágcsokrába ütközve.

Ennek több oka is lehet, de ami látszik, hogy a párok nem feltétlenül nyilvános térben ünnepelnek – az éttermeket leszámítva, erre a napra nehezen találni szabad asztalt vacsorára.

Nyilvános térnek számítanak emellett a közösségi média platformjai is. Ha pedig ebből a szemszögből nézzük, már sokkal több szívecskét és szerelmes idézetet lehet látni a virtuális kirakatban, mint a Iulius Mall és a Vivo üzleteiben összesen. ,,Egy fajta versengés vagy nem is tudom minek nevezzem, mert a közösségi médiák tele voltak azzal, h(ogy) ki mit kapott vagy ki mit adott... úgymond meg kell mutatni mindenkinek, nehogy valaki azt gondolja h(ogy) nem kaptam semmit.” – mondta az egyik megkérdezett.  Február 14-én Valentin-napi posztokkal van tele a Facebook és Instagram – természetesen, mint mindig, itt is vannak kivételek: egy közös szelfi, tökéletesen komponált kép a virágcsokorról, csokiról, ajándékról, a romantikus vacsoráról, lábszelfi a romantikus filmnézés közben, s mivel minden olyan romantikus ezen napon, nem meglepő, hogy népszerű ajándék a jegygyűrű – személy szerint nem tartom kreatív lánykérésnek, de tény, hogy a hagyomány szerint ez szerencsét hoz és sokan gyakorolták.

A médiában látottak és a megkérdezettek véleménye alapján 4 hozzáállástípust különítettem el: az ünneplőt; akit nem érdekli; az ambivalenst; és a Valentin napi grincs zárja a sort. Ezeket veszem sorra.

Az ünneplő: azok a párok, akik ajándékkal, vacsorával, filmnézéssel töltik ezt a napot, ők a támogatók. Nem csak azok a párok, akiket Facebookon is látunk, hanem azok is, akik ezt a nyilvános teret sem használják fel. Ebben a kategóriában sem kell mindenkit egy kalap alá venni, mert igen, vannak akik nagyzolnak, de vannak akiknek egy ,,egymásra szánt idő, ezért ünneplünk mindent’’, s ,,az ajándék, amit vettünk, a kapcsolatunkról szól.”

Akiket nem-érdekli: azok, akik megtűrik. Nem fordítanak nagy figyelmet az ünneplésre, de mivel Valentin nap van, ,,kis aprósággal kedveskedünk egymásnak, mert ez a szokás, és hát miért ne.”; vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják: ,,Sokszor kapok virágot tőle, sokszor megyünk ki valahová vacsizni, vagy sokszor megajándékozzuk egymást. Úgy véljük, hogy mindezeket megtehetjük bármikor, mert nem csak Valentin-napon fejezzük ki szeretetünket egymás irányában”.

Az ambivalens: nem maga az ünnep ellen tiltakoznak, hanem a ,,giccsparádé” ellen, amivé vált: ,,A Valentin-nap bár sokaknak ellenszenves, lévén amerikai felkapottság, de szerintem nagyon is lehet olyan tartalmat adni neki, ami igenis méltó. Például a ragaszkodást és a szerelmet "megünnepelni", azt helyezni előtérbe. Nagyon sokakon látom (lévén, hogy nekem nincs ilyen személy), hogy sok idő után lennebb hagy a láng és szerintem ez rendjén van. Viszont újra és újra rakni erre a tűzre, az elengedhetetlen, és szerintem ezért lehet egy fontos nap a Valentin-nap, mert emlékeztető arra, hogy két ember között a szerelem egy csodálatos dolog és nem szabad ezt teljesen félretenni”; ,,Nekünk minden nap Valentin nap és szeretjük egymást már 23 éve hivatalosan. Szerintem inkább fiatalabb generáció jobban átvette ezt a szokást külföldről. De nincs ezzel semmi gond ha ezzel közelebb kerülnek egymáshoz érzelmileg.”

A Valentin napi grincs, akinek a mottója: ,, piros szívecske és rengeteg giccses love”. Ez a kategória csak a gazdasági oldalát látja, minden erejével tiltakozik ellene, feleslegesnek tartja, s ha lehetősége lenne rá, talán megszüntetné. Ilyen válaszokat fogalmaztak meg: ,,Nem vagyok hajlandó ezzel is a hülye kapitalizmust támogatni.”; „Nem tartom fontosnak, az azért van mert nincs szükségem egy konkrét dátumra hogy megünnepeljem a szerelmet, amúgy sajnos azt látom mint a karácsonynál, hogy arról szol társadalmi szinten, hogy minél többet költsünk és minél nagyobbat vegyünk a párunknak,, és messze elfelejtjük, miről kéne szóljon.”; ,,A feleségem kizavarna, ha Valentin napra vennék neki valamit.”; „Nekem személy szerint sokkal jobban esik az ha egy átlagos nap kapok valamit.”; ,,Nem sok jót tudnék róla mondani”.

Egy fontos kategóriát érdemes még megemlíteni: a szingliket. Manapság ez egyre elterjedtebb életformává válik. Ez a nap pedig őket stresszeli talán a leginkább, mert szembesíti őket azzal a társadalmi elvárással, hogy egész és normális ember csak akkor vagy, ha párod van, gyereked van. Az ő nézőpontjukból is érdekes ez a nap, amely nem mindeniküket foglalkoztatja, vagy nem ugyanolyan módon.

Végezetül elmondhatjuk, hogy az erdélyi kultúrában a Valentin-nap nem egy hagyományos ünnep, csak az elmúlt évtizedekben kezdett el terjedni, és abban, hogy ki hogyan viszonyul hozzá, nagy szerepe van az ilyeneknek, mint a (szociális) média, a kereskedelem, vagy a társadalmi normák. Talán ennek is köszönhető az, hogy egyes társadalmi csoportok felkarolták, mások pedig nem érzik sajátjuknak. 

Erdei Virág (kultúratudomány szak, III. év)

(Fotók: istockfoto, ebay, pinterest, amazon.co.uk)