Feketetói vásár

Egy vásár, amely nemzetközi szinten mozgat meg tömegeket. Egy vásár, mely kultúrsokkban részesíti a látogatókat. Egy vásár, ahol mindent megkapunk, amire nincs szükségünk.

A következőkben a fent említett vásárról fogok írni, mely több mint 200 éves múltra tekint vissza, valamint annak minden pozitív és negatív velejárójáról, persze mindezt néprajzos szemmel.

Körösfeketetó (Negreni) Erdélyben, Kolozs megyében fekszik. Amint átkelünk a Királyhágón, ez a második falu, a Sebes-Körös partján. (Kolozsvártól 80 km-re)

Minden év október második hétvégéjén Feketetón történik valami. Az autósok nemcsak egyszerűen áthajtanak a falun, jóval a sebességkorlát felett, hanem emberek ezrei keresik fel a községet, hogy pénzüket otthagyva elmondhassák: „Jártam a feketetói vásárban.”

Nekem is így esett a dolog. Immáron harmadszor kerekedtem útnak, hogy a Sebes-Körös két partján olyan dolgokat láthassak, melyek Kolozsváron a monostori blokkok között, sőt még a Mărăști-piacon sem lelhetők fel. A jelenség hivatalosan négy napot tart, ám sokan már a hét elején kiköltöznek. Továbbá az utolsó napot követő hétfőn kerül megrendezésre az állatvásár.

Én vonattal kísérletem meg az vásárra való eljutást, ami nem kis vállalkozás, mivel a szerelvény vagy megáll Feketetón, vagy nem. Ezen októberi négy napban meg kellene állnia, ám a CFR sokszor részesít minket meglepetésekben.

Tehát szerencsém volt, és a vonat megállt. Az első kép, ami a megérkező szeme elé tárul, az egy hatalmas, rendezetlen, füstölő, jobban megnézve még hatalmasabb, emberekből és sátrakból álló, mindenféle hangot kiadó valami, a gyönyörű dimbek’ és dombok lábánál.

A feketetói vásár…

Közelebb merészkedve, a kép nemhogy tisztul, hanem még zavarosabbá és füstösebbé válik. Ilyenkor ajánlatos beülni az első büfésátorba és inni egy sört, hogy átvegyük a hely hangulatát. Miután megtörtént a felocsúdás, tiszta fejjel, ám annál nyitottabb szemmel indulhatunk útnak, hogy kísérletet tegyünk a piac bejárására.

Napjainkra nemzetközi szintűvé nőtte ki magát. Jó számmal találkozni mindenféle emberrel az öt kontinens bármely részéről, akik csak azért szálltak repülőre, hogy megláthassák a feketetói ,,csodát”. Nagyon jó példa ezen esemény arra, hogy milyen jól megférnek egymás mellett a különféle népek, akár különféle pénznemeikkel együtt.

A szervezett szervezetlenség

A kirakodóvásár, mint miden ilyesfajta rendezvény egyrészt a fejetlenség netovábbja. Ha valakinek túl nagyok a higiéniás elvárásai, akkor nem Feketetó a legjobb hely számára, mivel a toalett használat kérdése lehet, hogy a legutolsó, amit a vásár szervezői napirendi pontként felvethettek, persze ha egyáltalán léteznek ezek a személyek. Ugyanakkor megfigyelhető egyfajta önszerveződés az árusok részéről. Területileg jól elkülönülnek egymástól a különféle kereskedők, különféle árucikkeikkel együtt. Továbbá etnikai csoportosulások is észlelhetők, akár magyarok, akár románok részéről, bár ezen tekintetben nem lehet éles határokat húzni.

Az ételárusok egy külön ,,negyedet” alkotva csábítják a látogatókat, akik a döntésképtelenség kútjában fulladozva hozzák meg utolsó lélegzetvételükkel a döntést, hogy parasztcsorbát egyenek-e, vagy gulyást, majd a második kolbász legyen-e, vagy miccs, végső soron pedig a legnagyobb dilemma, hogy a sör csapolva, vagy üvegből éri-e meg jobban.

Kultúrák találkozása és ütközése

A feketetói vásár jóllehet Románia, Erdély lenyomata, annak minden szépségével és problémájával. Rengeteg féle ember, s azok kultúráinak egyvelege. Mikor az üzlet lebonyolítása érdekében a román magyarul beszél, a magyar románul, a gábor-cigányok pedig az előző két nyelvet kiegészíthetik akár egy szláv nyelvvel, maguk között persze cigányul folyik a társalgás.

Számtalan emberi sorssal találkozhatunk, melyek jobbára hervasztó jelenségek. Itt gondolok a mezítláb szaladgáló cigánygyerekekre, a leprát idéző bőrbetegséggel küzdő kéregetőre. No, de a vásár mindenkié, ahogy a döntés is, hogy ellátogatunk, melynek hozadékai az utóbb leírtak.

Gáborok

A feketetói forgatag talán legfontosabb és legjellegzetesebb ,,szereplői” a gábor-cigányok. Az emberek, akiknek a fátum megíródott a fogantatás pillanatában. Az asszonyok, akik színes szoknyáik mögé burkolva óvják titkaikat. A férfiak kiknek széles karimájú kalapjaik alatt maga az üzleti szellem melegágya nyugszik. S gyermekeik, akik korán felnőve ugranak bele viseletükbe, mely igen nehéz és áldozatos életet von maga után.

Székiek

A vásár másik legközpontibb figurái a széki emberek. Azok az emberek, akik évszázadok óta híven őrzik kultúrájukat, magyarságukat, mára idegen tengerben maradva. Ezt a csodás, példamutató életvitelt tapasztalhatják meg a kirakodóvásár látogatói. A ,,széki negyedben” a gasztronómián át a viseletdarabok megismerésén keresztül a széki muzsikáig, rengeteg helyi értékkel találkozhatunk, a fehér fejkendővel fedett barázdált asszonyarcok, asszonysorsok gyűrűjében.

Minden is van

A vásár, ahol mindent lehet kapni, főként olyan portékákat melyekre az égvilágon semmi szükségünk. Az árucikkek nagy része régiség, ócska holmi, így ha olyan termékre van szükség, melyeket már nem gyártanak, akkor Feketetó a legjobb hely.

Sok hervasztó jelenség szemtanúi lehetünk, például, ahogyan a szakértelemmel nem rendelkező kereskedők egyes tárgyakkal, műtárgyakkal bánnak. Na de mit lehet tenni ellene? Hát megvenni.

Letűnt kor

A vásáron való részvétel egyfajta időutazás. Olyan emberekkel, mesterekkel találkozhatunk, akik már párjukat ritkítják. Ilyen szakemberek példának okáért a teknővájók (teknősök). Gyakorolhatjuk azon képességünket is, amelyet sem a Kolozsvár, sem más város boltjaiban nem lehet alkalmazni, ez pedig az alkudozás. Nagyon szórakoztató látvány, amikor két cigány ember tenyerükbe köpködve próbálja megkötni az üzletet.

Változások

A körösfeketetói vásár nagyon jól szemlélteti a társadalmi változásokat. Azt, hogy milyen volt régen egy vásár, és milyen most. Az árucikkek felhígultsága tükrözi az emberek igényét, helyzetét.

A vásár egyik szeglete jobban jellemezhető a bazár kifejezéssel, ahol megtalálható a ringlispíl, a vattacukor és mindenféle szórakoztató eszköz, termék a fiatalok számára.

Összességében elmondható, hogy a Körösfeketetón évente egyszer megrendezésre kerülő őszi vásár, így 2018-at lassan átugorva igazi kuriózumnak számít, mivel egy olyan világot idéz, amely már nem létezik, ám páran még maradtak ebből a letűnt korszakból, és évente egyszer összegyűlnek, hogy mindenki a magáét hozzátéve megalkosson számunkra, a ma emberének egy régi, tradicionális, egyszerű négy napos ,,életet”.

Takács Zoltán

néprajz szak, II. év

 Fotók: Takács Zoltán

Talán már tudjátok, de ha nem: ezen a nyáron három hónapon keresztül a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, a Skanzenben gyakorlatoztam. Ottlétem alatt a legtöbb időt a Közönségszolgálati Osztályon töltöttem, és úgy tűnik, sikerült annyira beilleszkednem, hogy engem küldtek az osztályról a Robog a Skanzen elnevezésű körútra.

Mit is kell tudni erről a programról? Röviden: a Skanzen munkatársai visszamennek azokra a településekre, ahonnan épületük van, és az ott gyűjtött anyagot jelképesen visszaadják egy pendrive-on, mindezt egy az intézmény színeire festett Robur busz kíséretében, ami kiállítótérként is funkcionált, hiszen minden településről egy műtárgyat is visznek, amit itt állítanak ki.

Szeptember 10-13. között a Kisalföld tájegység második része következett, pontosabban Jánossomorja, Rábcakapi, Mosonszentmiklós, Ásványráró, Nyúl és Táp települések. Többnyire négyfős delegáció megy: az adott tájegységfelelős muzeológus, egy múzeumpedagógus, egy kommunikációs és egy közönségszolgálatos. A feladat az, hogy rögzítsük a beszélgetéseket, meséljünk a múzeumról, válaszoljunk a kérdésekre, esetleg mi is kérdezzünk, illetve fotókkal is dokumentáljuk az egészet. Mi csak hárman mentünk: Márti, a tájegységfelelős, Varsány a múzempedagógusoktól, és én a közönségszolgálatról, továbbá a Robur vezetője János és a felesége Vera.

Az én feladatom nem volt nehéz, felvettem diktafonnal a beszélgetéseket, illetve jegyzeteltem közben, esetleg ha gyerekek jöttek, adtam nekik egy táblagépet, amelyre előre le volt töltve a Skanzen egyik játékapplikációja.

Az egészet úgy kell elképzelni, mint egy előadást, amely a végén szabad beszélgetésbe megy át, ahol az emberek megvitatják azt, hogy kit ismernek fel a képeken, milyen épületeket, netán az időseknek eszébe jut a gyerekkoruk és arról kezdenek el mesélni, a többiek pedig csatlakoznak, néha csendben, bólogatva, néha túlkiabálva egymást, és ez minden településen más.

Ez a program nem csak nekem volt új, hanem a település lakóinak is. Volt, ahol nehezteltek ránk eleinte, mert az adott épület elkerült az eredeti helyéről, volt, ahol közömbösen fogadtak, és volt, ahol lelkesedéssel, mert büszkék voltak arra, hogy az ő épületük került be a Skanzenbe. Bármelyik is volt a kiindulópont, a vége mindig egy jó beszélgetés lett, néha vitatkozás, erőfitogtatás, hogy ki ismeri jobban a saját települését.

Nem az volt a célunk, hogy egy bizonyos mederbe tereljük a beszélgetést, hanem hagytuk azt kibontakozni és más vizekre terelődni. Az tény, hogy mindenkinek tanulságos volt: nekünk, mert olyan információkat tudtunk meg az épületekről és a településekről, amiket nem tudtunk eddig (én biztosan nem tudtam), például hogyan került el a nyúli prés Nyúlról a múzeumba. Mint kiderült, a korabeli téesz Győrbe vitte, onnan kerülhetett a Skanzenbe, a település lakóinak meg fogalma se volt róla, mindezt az akkori gyűjtés fotói alapján rakták össze a nyúliak. Másik érdekesség a településről, hogy kb. 250 löszpincéjük van, ezeket a pincéket pedig nem kellett kitéglázni, mert a penész, ami a bor érleléséhez elengedhetetlen, tökéletesen megtelepszik a löszfalon is. A filoxéra okozta elszegényedés miatt a helyiek ún. partlakásokat vájtak közvetlenül a löszfalba, ahol néhol egész családok is eléltek. Egy ilyen partlakás szoba-konyha-kamra szerkezetű, bár a Győrbe és Amerikába való kivándorlás után ezeket a partlakásokat betemették, mert egy nehéz korszaknak a jelképe volt, amit szerettek volna elfelejteni. Ma már csak egy ilyen van a településen.

        Kép forrása: nyul.hu

A legfurcsább az egészben talán az volt, hogy a Skanzen teljes jogú munkatársaként kezeltek, bemutattak engem is mindenkinek, fel is kellett álljak hozzá (miután Márti felszólított, hogy tegyem meg, mert nem látnak). Egyszer megszólítottak, hogy hölgyem és körülnéztem, hogy kit kereshetnek, aztán láttam, hogy csak én vagyok ott. :)

A jövőmre nézve igencsak hasznos volt kipróbálni, milyen érzés szakmabeliként, felelősséggel bíró szakemberként dolgozni.

Turuckó Bea

néprajz szak, III. év

Csütörtök reggel nagy kíváncsisággal indultunk útnak Krisna-völgy fele a pécsi néprajzosokkal. Krisna-völgy Somogyvámos határában található, a Krisna-hívők számára egy szent hely, Magyarország egyik legszervezettebb ökofalva. Az ökofalvak olyan önellátásra törekvő közösségek, ahol természetbarát életmódot folytatnak minél kevesebb kárt okozva a környezetükben, vegyszermentesen gazdálkodnak és felhasználják a megújuló energiaforrásokat. Ezt a kirándulást az ökofalvas kurzus keretében tettük meg, hogy élőben is megláthassuk az órán tanultakat.

A bejártnál két nagy elefántszobor jelezte, hogy egy másik „világba” lépünk be.

Egy Krisna-hívő, Loka-Bandhu Dásza fogadott bennünket és vezetett végig minket Krisna-völgy rejtelmein. Első állomásunk két hagymakupolás szent hely volt, amit egy tündérrózsás tó ölelt körül, itt különböző ünnepi szertartásokat szoktak tartani.

A tehénvédelmi központ fele tartva megfigyelhettük a helyi iskola épületét is. Itt a gyerekek családias hangulatban tanulhatnak, és a kötelező leckék leadása mellett a képzésnek részét képezi a védikus irodalom, színjátszás, biokertészet, vegetáriánus főzés, kézműves foglalkozások és a tehénvédelem is.

 Az iskola épülete

A Krisna-hívők a szarvasmarhákra nagy tisztelettel tekintenek, számukra a tehén az anyát és a bika az apát jelképezi, éppen ezért nem vágják le őket, hanem halálukig gondozzák. Minden tehénnek és bikának saját neve van, és ki van rakva a fényképük a tehénvédelmi központban.

Tehénvdelmi központ

Biokertészetükben sokféle gyümölcsöt és zöldséget megtermesztenek, akadnak közöttük különlegességek is, mint az okra, karella, luffatök. Gyümölcsösükben több mint 160 féle gyümölcsfa található.

A holdnaptár szerint kertészkednek, szerintük a Hold és a többi bolygó hatással van a növények fejlődésére. Adott, hogy melyik napon mit szabad vetni: leveles zöldségeket levélnapon, gyökérzöldségeket gyökérnapon, a virágjaiért termesztett növényeket pedig virágnapon vetnek, ha ezt nem tartják be, akkor hitük szerint nem lesz jó termés.

Krisna-völgy egyik fő célja, hogy Krisnát tegye elégedetté, így a munkájukat, a termesztett növényeket is Krisnának ajánlják föl.

Ezután utunk a templomhoz vezetett, amelyet Mandírnak neveznek. A szentély gazdagon dísztett domborművekkel, festményekkel, virágdíszekkel, szobrokkal, és a tömjén illata lengi be a teret, a szentélybe való belépésünket egy csengő megkongatásával jeleztük. Itt  aki hozott ajándékot, az letehette az oltár elé, ezzel is tiszteletét fejezve ki.  

Loka-Bandhu Dásza mesélt Krisnáról, az itt lévő szobrokról, festményekről, szertartásokról: például a papok éjjel kettőkor kelnek, hogy el tudják kezdeni a szertartásaikat. Majd elkezdett egy Hare Krisna kezdetű éneket és, aki szeretett volna, az bekapcsolódhatott.

Utunk egy ebéddel zárult, amely során indiai ételeket ízlelhettünk meg. Aki csak kóstolót szeretett volna, az purit (indiai lepénykenyeret), pakórát (fűszeres bundában sült zöldséget), csatnit (mártást), édességet és rózsavizes limonádét kapott.

Aki viszont teljes ebédet igényelt, az már kapott szabdzsit (indiai zöldséges egytálételt) jázmin rizzsel, melléje pakórát és csatnit, és természetesen a rózsavizes limonádé sem maradhatott el.

Péter Mária

néprajz szak, III. év

 Kedves Olvasó!

Mi az, ami először eszedbe jut, ha azt hallod: Erasmus? Utazás, tanulás, jó móka, (sörözés), vagy valami hasonló, ugye? Ha nem, egészítsd ki. De mi van a kezdetek előtt? Mi történik addig, amíg a diák ténylegesen eljut arra az egyetemre, ahova jelentkezett? Bátran nevezem azt is utazásnak és tanulásnak.

Erősen észben tartandó: minden, amit itt és ezután olvasható, személyes megtapasztalásokat ír le, nem garantált, hogy ez más egyetemeken is így történik.

Utazás: egészen könnyen intézhetsz papírokat, amíg fenn vagy Kolozsváron. De nyáron, ha nem kolozsvári vagy, minimum kétszer kell oda utazz ügyintézés végett, néha csupán egy aláírásért.

Tanulás, de nem ám valami tananyagot:

• Megtanít, hogy magad járj utána a dolgoknak, hogyan használd az intézmények honlapját, hogyan keresgélj egy hivatalos oldalon.
• Megtanít türelmesnek lenni, mert igen kis lépésenként haladsz.
• Kitartónak lenni, mivel egyes (kettes, hármas, négyes…) dolognak többször is utána kell járj.
• Felelősséget vállalni: a hivatalos papírok felett, hogy minden meglegyen és jól legyen meg.
• Ezzel odafigyelésre ösztönöz, egyáltalán belevon a ’nagyok’ bürokrata világába (megtanulsz formanyomtatványt kitölteni és kérni). Ha eddig nem kellett hivatalos papírokkal bíbelődj, most majd kell, személyesen.
• Megtanít bátrabbnak lenni, ugyanis román felnőttekkel is kommunikálnod kell.
• A bátorsághoz kapcsolódik, hogy kezdeményezni is szükséges, ha nem értesz valamit, ráírni egy teljesen idegen, egyetemen dolgozó emberre, titkárra, tanárra, tanszékvezetőre. Senki nem fogja ezüst tálcán kínálni az utasításokat, senki nem fogja a szádba rágni. De ne félj, ezek az emberek mind-mind csuda-nagy szeretettel és kedvesen segítenek.
• És végül megtanít (csak már későn), hogy használd ki az alkalmakat, ha esélyed van nyelvvizsgázni, tedd meg, mert lásd, ilyenkor hasznodra válhat. Kérdezd csak Turuckó Beát, ő Lengyelországba megy.

Nem fogom az ügyintézés minden kis lépését leírni, mert unalmas és senkit nem érdekel (ha mégis, persze segítek), csak épp összefoglalom. Ha beszerezted és leadtad a jelentkezéshez szükséges papírokat április-májusban, és a bizottság jóváhagyta a peregrinálásod egy mélyinterjú után, júniusban hirtelen meglepnek azzal a jó hírrel, hogy válaszd ki az óráidat, amit szeptembertől tanulni szeretnél. Nagyon izgalmas, rájössz, hogy kicsit másképp tudsz magyarul, mert a magyar egyetemi honlapokon nem értesz mindent. A tantárgyfelvételt nem csak azért nehéz, mert teljesen más rendszerben működik, mint amihez hozzászoktál, hanem mert otthon közben szessziózol, s a sikeres vizsga feltétele annak, hogy elmehess. Napok múltán, hosszas e-mailezések után a befogadó egyetemed tanáraival és kollégáival, a tantárgykódok szigetének meghódítása után, a határidő lejárta előtt egy perccel meg is voltam. ’Már csak mitológiából kell átmenjek, s minden jó lesz’ – gondoltam.

Még csak ezután jött a feszült várakozás, hogy az ottani egyetem befogad-e. Persze, hogy ez a dokumentum azután érkezett, miután elkezdődött a vakáció.

Az első feladat: utazz fel Kolozsvárra és a nyár közepén keresd meg a tanszékvezetőd, sőt a dékánt is, hogy aláírják a papírod, hiszen úgysincs egyéb dolguk felvételikor. Majd add le az Erasmus irodán. De ez csak az egyik fele a tucat papírnak.

A második feladat: nyiss egy bankszámlát, de csakis kizárólag a egy megadott banknál, s ha a jegyző által igazoltan valaki felelősséget vállalt érted, előre egyeztetett időpontra ismét menj el Kolozsvárra, hogy végre te is aláírd a szerződésed.

Aláírtam, feltettem a pontot az utolsó Erdeire, azt hittem végre hátradőlhetek, s ekkor kapok ajándékba még egy tucat papírt, utasítással, amit majd Pécsen, félév közben kell elintéznem.

Ez a hivatalos része, ezután már más volt a legnagyobb gondom: Miket vigyek? Mit pakoljak?

Az utolsó otthoni hét volt a legizgalmasabb. Pécsen is működik az ESN (Erasmus Student Network) nevű szervezet, aminek a feladata, hogy gondot viseljen és szórakoztassa a külföldi diákokat. Az utolsó héten már felvették velünk a kapcsolatot majdnem minden lehetséges módon: e-mail, Facebook csoport, WhatsApp. A városról, a koliról, az egyetemről osztottak meg velünk információkat, kaptunk egy-egy mentort, s persze meghirdették a Welcome week-et, tele ismerkedős, csapatösszerázós programmal.

Miután mindezen már túl voltunk, elkezdhettük a féléves áthallgatást. Lassan egy hete itt vagyunk, de erről majd később. :)

Erdei Virág

kultúratudomány szak, III. év

A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem néprajz és kultúratudomány szakos hallgatói már évek óta részt vesznek az európai Erasmus programban, amely keretében fél évet Európa különböző egyetemein töltenek. Magyarországi tudományegyetemek mellett olaszországi, franciaországi, norvégiai, bulgáriai vagy lengyelországi egyetemeket választhatnak.

A 2018/19-es iskolai év első félévére három hallgatónk nyert Erasmus ösztöndíjat. Erdei Virág és Péter Mária a Pécsi Tudományegyetemen tanulnak, Turuckó Bea pedig a lengyelországi Lodz-ban kezdi az iskolai évet. Ők írják la következőkben az élményeiket.

Szikszai Mária