Kedves Olvasó!
Mi az, ami először eszedbe jut, ha azt hallod: Erasmus? Utazás, tanulás, jó móka, (sörözés), vagy valami hasonló, ugye? Ha nem, egészítsd ki. De mi van a kezdetek előtt? Mi történik addig, amíg a diák ténylegesen eljut arra az egyetemre, ahova jelentkezett? Bátran nevezem azt is utazásnak és tanulásnak.
Erősen észben tartandó: minden, amit itt és ezután olvasható, személyes megtapasztalásokat ír le, nem garantált, hogy ez más egyetemeken is így történik.
Utazás: egészen könnyen intézhetsz papírokat, amíg fenn vagy Kolozsváron. De nyáron, ha nem kolozsvári vagy, minimum kétszer kell oda utazz ügyintézés végett, néha csupán egy aláírásért.
Tanulás, de nem ám valami tananyagot:
- Megtanít, hogy magad járj utána a dolgoknak, hogyan használd az intézmények honlapját, hogyan keresgélj egy hivatalos oldalon.
- Megtanít türelmesnek lenni, mert igen kis lépésenként haladsz.
- Kitartónak lenni, mivel egyes (kettes, hármas, négyes…) dolognak többször is utána kell járj.
- Felelősséget vállalni: a hivatalos papírok felett, hogy minden meglegyen és jól legyen meg.
- Ezzel odafigyelésre ösztönöz, egyáltalán belevon a ’nagyok’ bürokrata világába (megtanulsz formanyomtatványt kitölteni és kérni). Ha eddig nem kellett hivatalos papírokkal bíbelődj, most majd kell, személyesen.
- Megtanít bátrabbnak lenni, ugyanis román felnőttekkel is kommunikálnod kell.
- A bátorsághoz kapcsolódik, hogy kezdeményezni is szükséges, ha nem értesz valamit, ráírni egy teljesen idegen, egyetemen dolgozó emberre, titkárra, tanárra, tanszékvezetőre. Senki nem fogja ezüst tálcán kínálni az utasításokat, senki nem fogja a szádba rágni. De ne félj, ezek az emberek mind-mind csuda-nagy szeretettel és kedvesen segítenek.
- És végül megtanít (csak már későn), hogy használd ki az alkalmakat, ha esélyed van nyelvvizsgázni, tedd meg, mert lásd, ilyenkor hasznodra válhat. Kérdezd csak Turuckó Beát, ő Lengyelországba megy.
Nem fogom az ügyintézés minden kis lépését leírni, mert unalmas és senkit nem érdekel (ha mégis, persze segítek), csak épp összefoglalom. Ha beszerezted és leadtad a jelentkezéshez szükséges papírokat április-májusban, és a bizottság jóváhagyta a peregrinálásod egy mélyinterjú után, júniusban hirtelen meglepnek azzal a jó hírrel, hogy válaszd ki az óráidat, amit szeptembertől tanulni szeretnél. Nagyon izgalmas, rájössz, hogy kicsit másképp tudsz magyarul, mert a magyar egyetemi honlapokon nem értesz mindent. A tantárgyfelvételt nem csak azért nehéz, mert teljesen más rendszerben működik, mint amihez hozzászoktál, hanem mert otthon közben szessziózol, s a sikeres vizsga feltétele annak, hogy elmehess. Napok múltán, hosszas e-mailezések után a befogadó egyetemed tanáraival és kollégáival, a tantárgykódok szigetének meghódítása után, a határidő lejárta előtt egy perccel meg is voltam. ’Már csak mitológiából kell átmenjek, s minden jó lesz’ – gondoltam.
Még csak ezután jött a feszült várakozás, hogy az ottani egyetem befogad-e. Persze, hogy ez a dokumentum azután érkezett, miután elkezdődött a vakáció.
Az első feladat: utazz fel Kolozsvárra és a nyár közepén keresd meg a tanszékvezetőd, sőt a dékánt is, hogy aláírják a papírod, hiszen úgysincs egyéb dolguk felvételikor. Majd add le az Erasmus irodán. De ez csak az egyik fele a tucat papírnak.
A második feladat: nyiss egy bankszámlát, de csakis kizárólag a egy megadott banknál, s ha a jegyző által igazoltan valaki felelősséget vállalt érted, előre egyeztetett időpontra ismét menj el Kolozsvárra, hogy végre te is aláírd a szerződésed.
Aláírtam, feltettem a pontot az utolsó Erdeire, azt hittem végre hátradőlhetek, s ekkor kapok ajándékba még egy tucat papírt, utasítással, amit majd Pécsen, félév közben kell elintéznem.
Ez a hivatalos része, ezután már más volt a legnagyobb gondom: Miket vigyek? Mit pakoljak?
Az utolsó otthoni hét volt a legizgalmasabb. Pécsen is működik az ESN (Erasmus Student Network) nevű szervezet, aminek a feladata, hogy gondot viseljen és szórakoztassa a külföldi diákokat. Az utolsó héten már felvették velünk a kapcsolatot majdnem minden lehetséges módon: e-mail, Facebook csoport, WhatsApp. A városról, a koliról, az egyetemről osztottak meg velünk információkat, kaptunk egy-egy mentort, s persze meghirdették a Welcome week-et, tele ismerkedős, csapatösszerázós programmal.
Miután mindezen már túl voltunk, elkezdhettük a féléves áthallgatást. Lassan egy hete itt vagyunk, de erről majd később. :)
Erdei Virág
kultúratudomány szak, III. év